Ovidizájn ŐSZ 1.

A felnőtt ovissal ma kissé későn érkeztünk a tett színhelyére, mert csak 11-re kellett beérnem. Ilyenkor reggel tovább döglünk, a lányomnak így több ideje van a fontos reggeli tevékenységeire (porszemszámlálás, álmodozón mamaarc-simogatás, nadrág ellen tiltakozás, oviba hurcolandó tárgyak begyűjtése).
És ma meglepi várt! Az ovinak új dizájnfalat rendezett be Ottília, az ovi vezetője, akinek áldásos tevékenységét már a nagyfiam idejében, aki 4 évet járt ugyanabba az oviba, figyelemmel kísérhettük. Tudniillik Ottíliának állati jó ízlése van, ért hozzá, hogy kell feldobni egy ilyen visszafogottan antiattraktív barakkot, mint az ovi jelenlegi épülete. Belépsz, és azon izgulsz, vajon most mit talált ki Oti: sokszor fotóztam, rosszabbnál rosszabb gépekkel, ráadásul nem is találom, no majd később (update: Otitól elkértem a régebbi képeket, ha megkapom, felkerülnek új bejegyzésbe). Nekem minden új installáció öröm volt, remélem megkapom a képeket.
És mintha tudta volna, hogy új blogot indítottam: tökéletesen témába illőt kreáltatott a gondnok bácsival:

Ehhez még hozzájön, hogy a csoport üzenőfalára az volt kiírva, hogy lehet jelentkezni egy-egy kreatív foglalkozásra (gondolom, Kamilla nekik is megmutatja, mire képes a ragasztópisztollyal, haha), amit Anna Garforth és Andy Goldsworthy szellemében tartanak. Szerintem én még egy kicsit túlképzett is vagyok ilyen ügyekben, elképzeltem a többi szülőt, amint meredten nézi a kiírást, hogy mi a vakondtúrást is fognak csinálni a kölykével ezen a foglalkozáson, na szóval, én utánanéztem, nem volt nehéz. Rettentően tetszett, amit találtam, bár azt még nem tudom, 3,5 éves lányom mit kezd ezzel az infoval.
Nem titok, hogy vonzódom a Waldorfos dolgokhoz, bár ennél jobb helyre, úgy érzem, nem adhattam volna a gyerekeimet. Én egy szalonwaldorfos vagyok, vagyis a spirituális háttér nem vonz, a külsőségeivel viszont tökéletesen tudok azonosulni, az otthoni játékaink is majdnem kivétel nélkül természetes anyagból készültek, egyszerűek. Egyébként ilyen meg ilyen egy Waldorf-ovi, isteni helyek. És vajon szeretném-e, hogy a gyerekem ilyenekkel játsszon? Igen, szeretném. Ezért kerítek neki hasonló játékokat.

 Ilyen egy kisgyerek amúgy is. Mogyorót, gesztenyét meg diót gyűjt, a G.I. Joe-t mi neveljük bele...
Visszatérve az üzenőfalra: gyönyörű dolgokat találtam az említett két művésztől: Anna Garforth megalkotta abból, úgy és azt, amiról ez a blog szól:

 Andy Goldsworthy (akinek nehezen hiszem el, hogy ez a neve, végül is Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser-t is Friedrich Stowasser-ként anyakönyvezték) pedig szerintem egy erdei kobold. Ilyeneket csinál:


Ezek után le lehet képzelni, milyen érdeklődéssel várom haza a lányomat a foglalkozásról: az az érzésem, hogy inkább nekem kéne részt vennem a dzsemborin, Kamillának meg meghagynám a mogyikat.