Retróláz

Mindig utáltam a 80-as éveket, de most, amikor a legtöbb ifjúkori traumámat végre feldolgoztam, végül is egész elképzelhetőnek tartom, hogy jól néz ki az akkori divat megmodernesítve, és ha jól értesültem, most épp nyolcvanasévek-divathullám van megint. A zenéről ne beszéljünk, arra nincs mentség. Ja és a frizurákra sem. Meg Madonnára. Na mindegy, nem erről akartam írni.
Az mindig is világos volt, hogy nagyon tetszik a 60-as meg 70-es évek divatja, eltekintve a nájlon anyag ruhaneműként felhasználásától. Egy kicsit sem értek a divathoz, de annyit vontam le a dologból, hogy egyszerű, letisztult vonalakkal dolgoztak, és a hippis téma kivételével egy rend ruhán belül kevés szín volt. Én ma sem bírok a legtöbb esetben több, mint 3 színt felvenni, minta meg inkább semmi. Ez persze ettől még utalhatna igen szegényes stílusra, nem baj, én nem is török ilyen babérokra. Imádom a farmert meg a fehér pólót, és mióta vettem egy Converse-t, (4 hete?) azóta csak azt hordom. Tehát nem túl bonyolult az ízlésem, de eddig eljutni az volt.
Sok mindenről szólhatott volna ez a bejegyzés is, ha az inspiráló video-t nézem, de ezúttal a divatra hegyeztem ki a dolgot. A térdzokni, a csinos miniszoknya, a poncsó, a hosszú haj, a napszemüveg,  a szandál... mind hibátlan. Ugyanezt a szerelést gondolkodás nélkül felvenném ma is.
Ha valami miatt gyanús a filmecske, az nem a véletlen műve...


Mielőtt láttam ezt a filmet, már alakult a ruhatáram: azóta is rengeteg pamut és gyapjú horgolást készített számomra Roni, és a továbbiakban is úgy tervezem, hogy ellátom némi munkával:)