2011. július 27., szerda

Kapolcs 1. - impressions

Gondolom, mindenki ismeri azt a viccet, amit először 1783-ban hallottam:
Az öreg Jani bácsi fia permetező helikoptert vezet. Az öreg egyszer megkéri,
hadd mehessen fel vele. A pilóta direkt meredek helyzeteket produkál, hogy  
apját megviccelje. Átrepül két fa között.
- Erre számítottam - morogja az öreg maga elé.
Fél méterre elhúznak a templomtorony mellett.
- Erre is számítottam - motyogja az öreg.
A pilóta fejre állítja a gépet. Jani bácsi teljesen elképed:
- Na, erre azért már nem számítottam!
Leszállás után a fiú megkérdi, mit morgott magában odafönt az öreg.
- Hát, fiam, számítottam rá, hogy be fogok hugyozni. Arra is számítottam,
hogy be fogok szarni. Arra viszont nem számítottam, hogy az egész a nyakamba folyik...
Ezt azért mertem betenni, mert gondolom, a nagykorú közönséget nem botránkoztattam meg vele. No de az apropó: Mint beharangoztam, Kapolcsra utaztunk, hogy kicsit dagonyázhassunk a szabadságban, és hogy ez biztosan így is legyen, vittünk magunkkal sátrat is, nehogy a stabil tető a fejünk felett elpuhányítsa városi testünket (szóval a szállásra sajnáltuk a pénzt, és a gyereknek is bizonyítani kellett).
Mint azt az előző bejegyzésben távirati stílusban közöltem is, számítottam mindenfélére. Számítottam arra, hogy drága lesz a kaja, ezért vittem. Számítottam arra, hogy a sátorban sötét lesz, ezért pakoltam zseblámpát. Arra is számítottam, hogy esetleg eshet az eső és hűvös idő lesz, ezért volt nálunk hálózsák, és sok takaró (sőt, még párna is). Arra viszont nem számítottam, hogy az időjárás olyan lesz, mintha egy mókás novemberi hétvégén látogattunk volna el a tett helyszínére. Nem hűvös volt, hanem hideg. Nem borongós volt, hanem stabilan felhős. Nem fújt néha a szél, hanem orkán volt egyik éjjel. Nem szemerkélt az eső, hanem zuhogott masszívan. Kivéve talán az első estét, amikor megérkeztünk. Köszönet Áronéknak, akiktől az egyik sátrat kölcsönkaptuk! Először megrémültem, mert 2 részből állt, de mivel nem volt nálam okosabb a helyen, ezért muszáj volt megoldani. Mint kiderült, ez a fajta könnyebb és kisebb, de magasabb, mint a 2 személyes Dekás sátrunk.
Ez nem azt jelenti, hogy rosszul éreztük magunkat, sőt:nem volt nekünk semmi bajunk, jól megvoltunk, lustálkodtunk, nézelődtünk, ettünk, egyesek horgoltak, mások varrtak, és olyan is volt, aki a telefonját nyomkodta, amit néha megszakított egy makramézás kedvéért.

Első nap gondoltuk, hogy lecsorgunk a hegyről kicsit közelebb a történésekhez, ezért be is üzemeltük a matchboxot. Ehhez egy lámpakapcsolót használtunk.
De azon melegében vissza is másztunk a mecsivel a hegyre, mert minden kalyibából helyi erők ugrottak ki, az óránkénti 300 Ft-os parkolási díjat követelve (illegálisan). Érthető, ha egyesek ettől meg is kattantak és a mező közepére helyezték a járművüket, gondolván, hogy na, ide gyere utánam.
Zs. kirakta a portékáját, amiről állíthatom, a legszínvonalasabbak közé tartozott. Amúgy sem volt sok meglepetés múlt évhez képest, a legtöbben ugyanazon a helyen is voltak.
Nézelődtünk, lézengtünk, beszélgettük. Jó volt. Lehet összefüggés a vásározás és a VW rajongóság között, mert újra összefutottam néhánnyal:

Néhány életkép még:
... szamár a végállomás (bár hatalmas állat volt, talán öszvér...?)
Folyt. holnap

1 megjegyzés:

  1. rendes fotókat, ne ilyen hipstamaticos izéket plz... ezeken nem látszik semmi még ha olyan nagyon cool is. :-S

    aláírás:
    gonosz eszter

    VálaszTörlés

Hozzászólásodat ellenőrzés előzi meg:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...