2011. november 25., péntek

Ovi ősszel

Az óvodáról már többször írtam, egyrészt azért, mert szeretjük, másrészt azért, mert abban is különleges, hogy évszakonként (néha többször is, pl. macinap) váltakozóan látványos, ízléses és részletgazdag dekorációval fogadja a gyerekeket és felnőtteket az előtér.
Nem lehet megunni azt a sok szépséget, a gondosan, szeretettel összeválogatott játékokat, könyveket, dekorációt. Az idei őszi kicsit csúszott, ezért viszonylag rövid ideig csodálhattuk, de természetesen fotóztam, hogy megörökítsem. Nem sokban különbözött a múlt évitől (itt  és itt olvasható), de ez valahogy megnyugtató is, jó, ha valami ugyanolyan, mint múlt évben...
Jó látni Tibi bácsit, amint a kertben söpör. Olyan, mintha valami színházi díszlet lenne, olyan tökéletes: őszülő halánték, kék munkásköpeny, és mindig van nála valami szerszám.Ugyanis nem csak a kertért, hanem a dekoráció macsó részéért is ő a felelős, a barkácsolásra célzok.
Az őszhöz hozzátartozik a Márton-napi ünnepség is, ahhoz pedig a lámpás felvonulás. Meg a forralt bor. Kellemetlen, hogy valahogy mindig az alkohol jön szóba az ovival kapcsolatban, de mivel ovink abból a szempontból hagyományosnak számít, hogy nem igazán erőltetik a közösségépítést, mint egy Waldorf-oviban (dehogy irigylem én a rendszeres takarítást meg a kertásást - ezeknek közösségépítő ereje biztos jelentős, de kicsit full-time job, és ez nekem megerőltető lenne. A Waldorf ebből a szempontból valóban életforma, jobb, ha tájékozódik az ember előtte), ezért a szülők csak ritkán találkoznak úgy, hogy 5 percnél hosszabb beszélgetést tudnának folytatni, ezért a forralt bort katalizátorként is felfoghatjuk. Azért védem ilyen hisztérikusan a dolgot, mert ez évben 2 dolgot vállaltam a bulira: a forralt bort és a zsíros kenyeret. Gondolkodom, hogyan lehetne leírni szimpatikusan azt, hogy mindkettő igen jól sikerült, de azt hiszem, nem lehet. Belive it. A kenyér házi sütésű volt. Biztosíthatok mindenkit róla, hogy NEM nehéz megvalósítani a tökéletes házi kenyeret. Ha bonyolult lenne az elkészítése és nem lenne elronthatatlan és nagyon finom, nem csinálnám.
A Márton-nap elengedhetetlen része Márton a lóval. Mivel ilyenkor már töksötét van, vakuzni meg nem illik, még soha nem sikerült a lovas embert lefényképeznem, pedig már Barnusék idejében is ő jött, és ez bizony minimum 8 éve volt. Egy titokzatos, fekete kámzsás lovas, akit mosolyogni még senki nem látott, egy gyönyörű szőke lovon... nem tudom, hogy nevezik hivatalosan a szőke lovakat, de ő tényleg egy, hosszú, szőke hajú ló. A lovas pedig... 8 éve nem merem megszólítani, hát tényleg nem is kellett volna, mert most összeszedtem a bátorságomat és odamentem hozzá, amikor befelé indultam az oviba az egyik tálca mangalicazsíros kenyérrel, és megkínáltam. Felém fordította nem evilági tekintetét, és közölte, hogy vegetariánus. Gyorsan bespuriztam az oviba mangalicástul és megkóstoltam a forralt boromat. Kamilla kevésbé volt megfélemlítve, mert egyszer csak azt hallottam a sötétből, hogy cuppan valami: Kamcsi megcsókolta a lovat. Aztán nevetve jött oda hozzám, hogy a ló majdnem megette a kesztyűjét. Én nem szívből nevettem vele, mert tudtam, hogy a kesztyűben benne volt a keze is.
Kamcsi és a szőke ló:

 Lámpácskák, még mécses nélkül:
Ovideko:















Sajnos már vége az ősznek, pedig gyönyörű volt. Készülünk a télre, Tibi bácsi már ácsolja a kandallót.

2011. november 23., szerda

Amelia Earhart és Leonardo DiCaprio a szülinapon

Az előző bejegyzésben már említettem, hogy Bernát 5. szülinapjára egy horgolt repülős sapkát tartottam megfelelő ajándéknak. Ha DiCaprio macsós volt az Aviatorban, akkor semmi kétség nem férhet hozzá, hogy Bernát helyes pofija is jól fog mutatni a sapka alatt.



Míg kötős repülős-sapkából jó sok minta van a neten, sajnos a horgolósok magukra vannak hagyva a témában. Elég sokat kattintgattam, de kiderült, hogy rögtönöznöm kell. Az alap sapkához  minden korosztálynak megfelelő méretű, hibátlan leírás található az egyik kedvenc horgolós oldalamon, az "Easy makes me happy" blogon. Egyszerű, szép, ízléses mintái vannak, és sok ingyenes is. A sapkákat innen horgolom (a fülvédő és a majomfülecskék persze nem kellenek az alap modellhez...).
Amit ehhez az alaphoz hozzátettem, azok a nagy fülvédők, a felhajtható simlis rész elöl, a fülhallgatók helye, és persze a szemüveg. Jól megdolgoztam velük, de megérte. Ezt onnan gondolom, hogy modellem, Kamcsi nagyszerűen mutatott a sapiban, és kért is magának egyet. Hm... esetleg egy fehéret, rózsaszín szemüveggel...? Szerintem szép lenne.
A fonalat is mi festettük Kamcsival, ez egy magyar merinói, puha, finom gyapjúfonal, 3 színt használtam: az eredeti fehéret, színátmenetes mogyoróbarnát és rozsdavöröset.

Amelia Earhart jutott eszembe róla. Nem szándékoztam filmajánlókat is betenni a bejegyzésbe, de bekívánkoztak, mindkettő nagyszerű film (bár ha jól emlékszem, annak idején Laci elaludt a moziban rajta, de ez gyakran megtörténik, nem értékítélet a részéről). Ami vicces, hogy épp a horgolás közben ment az egyik adón az Amelia-ról szóló film, Hilary Swank főszereplésével.



Hát nem tiszta Amelia? Szabad, dacos, gyönyörű. De azért remélem, ő valami biztonságos hivatást választ magának...



 "Women must try to do things as men have tried.
When they fail, their failure must be but a challenge to others."
Forrás

2011. november 21., hétfő

Zsiga, Bernát, a kalózok és a repülősök

Születésnap szezon van, ami teret engedett annak, hogy megfelelő ajándékokon törjük a fejünket. Mindig az a legkönnyebb, amikor Kamcsival egyidős lányka részére kell kitalálnunk valami szépet és okosat, olyasmit, aminek biztos, hogy örül. De mi van, amikor valami férfiasra van szükség? Valami igazán macsós cuccra... Aminek egy 5 éves férfi is örülhet. Gyors egymásutánban Zsiga és Bernát komoly 5. születésnapi ünnepségére is hivatalosak voltunk, össze kellett szednem magam. Zsigáról annyi bizalmas infot szereztem, hogy szereti  az állatos játékokat. Még nem vagyok igazán a topon állatkészítésben, de dolgozom magamon, ígérem. Ezért Zsiga kapott egy szerintem igazán szép kalózos kártyajátékot (szerencsére nyílt Budaörsön egy kiváló játékbolt, ne a teszkóban vásároljatok!!!) és egy hajlítható karú-lábú budaörsi focistát. Legközelebb intézek valamit állat-ügyben!



Zsigáéknál nagyon jó meggylikőrt ittunk (ez úgy kapcsolódik  a blog témájához, hogy saját készítésű, bio cuccról van szó...) de lehet, hogy Kamcsi inkább a lufikat emelné ki, mint a buli fénypontját.
De térjünk át Bernát születésnapi rendezvényére. Nem tudom, miért gondoltam, hogy örülni fog egy repülős sapkának, de feltételeztem, na. A skill meg adta magát, hiszen horgolni tudok csak. És egy idő óta keresem az "aviator hat"-eket a horgolós oldalakon, de csak nem találtam semmit, ami tetszett volna, bezzeg a kötősök sokkal jobban el vannak kényeztetve aviator-ügyben.
A kocka el volt vetve: beleugrottam a repülős sapka-projektbe (=a család megint nem kapott ebédet). A sapkáról részletesen a következő bejegyzésben, térjünk át Bernát bulijára.
Nagy izgalommal készültünk, mert meg kellett ismerkednünk egy könyvrészlettel, Bernáték színházi előadást készültek szervezni a szülinapon a Micimackó egy részletéből. Bernát apukája előző életében színházcsináló volt, ezért is gondoltuk, hogy nagyszerű móka lesz. Mi más is lehetett volna a téma, mint Füles születésnapja?
Én mondjuk bíztam Csabában, ő tudja. Biztos tök könnyű 9 db 5-7 éves kölyköt 1 óra alatt színpadra állítani! A lényeg, hogy a fejetlen lufipukkasztgatós visításos fázis előtt (de akkor már kaptam Unicumot) még egy iszonyú cuki előadásban lehetett részünk. Bernáték szerintem csak és kizárólag nekem akartak a kedvembe járni, mert a színpad raklapból volt...



Sajnos Bernátról nincs képem az ajándékába öltözve, hiszen nem volt elvárható, hogy 30 fokban, körülvéve egy doboz csokival és egy doboz legoval, merinoi gyapjú sapkával a fején rebegjen meghatott köszönetet az ajándékért. De ebben ez nem volt elsődleges szempont, én már mindent megkaptam élményben a sapka tervezése és készítése közben.
Felmerülhet az alkohol visszatérő szerepe a történetben. Én ebben nem látok semmi meglepőt: egyrészt Barnus egykori oviscsoportjának a szüleivel máig együtt ünneplünk pár pohárka bor kíséretében és nem szenvedtek maradandó károsodást a kölykök, másrészt pedig... Voltatok már 5-10 visító 5 évessel összezárva úgy, hogy nem volt ott az óvónéni és bedobtak közéjük 50 lufit...? Na ugye.

2011. november 20., vasárnap

Share and like - social media tools

Jó sok bejegyzéssel adós vagyok még magamnak, fejben már megírtam vagy harmincat. Tudom, miért halogatom: ismerem az írási szokásaimat, egyik gondolat adja a másikat, amitől hosszú és tekervényes lesz, és amiről írok, szeretem belinkelni is, amitől meg baromi sok időt felemészt a megírása. Mivel sok-sok képem van, amit meg szeretnék jelentetni, ezért szerintem egy ideig kicsit Tumblr-osítom a blogot. El is gondolkodtam rajta, hogy csinálok egy Tumblr albumot, de több helyen már nem tudok pörögni. A Facebook kiválóan alkalmas a napi ötletek, talált linkek megosztására és rövid véleményezésére (ezért nem is értem a Twittert, a FB-on is lehet ugyanazt csinálni szerintem), és remekül el tudom tárolni a forrásokat, nyomon tudom követni a kedvenc, inspirációként szolgáló oldalakat. Még annyi nem jó benne (pedig már olvastam róla, hogy lesz), hogy ami régebben volt az üzenőfalon, az  nemigen megjeleníthető, tényleg hasznos lenne egy időrendi nézet. Természetesen erre is vonatkozik, mint minden, ami nyilvános felületen zajlik: ésszel használjuk, és tanítsuk meg erre a gyerekeinket is. A veszélyek pedig nem csak a nyilvánvaló veszélyek (mittudomén, online cukrosbácsi, benyelt vírus), hanem az, hogy meg tudjuk-e különböztetni, ki az igazi társunk, társaságunk, és életünk.
Na, tudtam. Amelia Earhartról akartam tudni, aztán tessék. Next time.
A FB-on kívül a másik kis kedvencem a Pinterest. Tulajdonképpen mindig is erre vágyott a gyűjtögető énem. Itt képeket gyűjthetünk, (pins), témákra (boards) osztva, és a legnagyobb, hogy automatikusan elmenti a kép forrását. A pin-elés úgy történik, hogy ha kitesszük a Pin it-gombot a könyvjelzők menübe, és látunk valamit egy oldalon, ami megtetszik, akkor megnyomjuk a gombot, amivel felhozza a képernyőre a megjelenített oldal összes képét. Akkor az egyikre állva lehet bejuttatni a képet forrással együtt a saját Pinterest albumunkba. A Pinteresten is kereshetünk olyan felhasználókat, akiknek az egész tevékenységét, vagy csak egy-két board-ját követni szeretnénk, és akkor a ő új pin-jeik megjelennek a saját üzenőfalunkon. Arról is kapunk jelzést, ha valaki a mi board-jainkat követi, vagy egy pin-ünket repin-eli. Ez azt jelenti, hogy az ő pin-je lesz a mi pin-nelt képünk forrása, de vissza lehet mindent követni az eredeti forrásig. Bocs a magyar nyelv szétbombázásáért.
Természetesen vannak fórumok is, ami csillapíthatja információéhségünket, vagy belebonyolódván a témáiba, támaszt adhat. Jó esetben barátokat is szerezhetünk, nekem sok barátom lett a Mamami fórumán megismert emberek közül.
A blogunkon is elég jól követhetők a kedvenc oldalak, blogok, de én erre inkább a Rebaba blog Facabook oldalát használom, mert ott könnyebb változtatni, jobban kezelhető, dinamikusabb. Új eszközöm a blogok követésére a Bloglovin szolgáltatás. Én ezt a telefonomon használom. Itt egyszerűen csak feljegyzem, milyen blogokat szoktam olvasni, és a listáján értesülök, hogy ezeknek a blogoknak milyen új bejegyzései jelentek meg azóta, hogy utoljára néztem.
Mindezeket pedig leginkább a telefonomon művelem. 2 éve még nem műveltem a telefonon semmit telefonáláson és sms-küldésen kívül. Most meg... még zseblámpának is ezt használom, nem beszélve a fényképezésről, FB-ozásról, Pinterestezésről, horgolásról (igen, letöltöttem egy horgolós app-ot), rádióhllgatásról, vagy szimpla internetezésről.
A blogolás pedig talán szintén ide tartozik, de mivel az hosszadalmas, ezért nem mindig kerül rá sor. Legrégebbi blogom a Hugipakk, amit már rég bezártam, de még mindig jönnek róla látogatók ide, és gyakran olvassák. Témája: babahordozás, családi témájú írások, semmi extra. Egy ideig én írtam a Mamami bolt blogját is.
Most meg itt a Rebaba blog. Köveheti, aki akarja. Facebookon, itt a blogon vagy a Pinteresten. Ha valaki hozzá szeretne szólni, szerintem erre a FB a legalkalmasabb, de a blogon is is lehet, csak az melósabb kicsit, mert be kell jelentkezni, és átmenni a szűrőn. Ezen mindenki át tud jutni a véleményével, amennyiben normális hangnemben nyilatkozik meg, spam-elést, prolitempót, trollkodást nélkülözve.
Talán olyanokat érdekelhet, amiket írok, gyűjtögetek, akik szeretik a természetes életmódról, kreativitásról, családról, lassító, egyszerűsítő életről, illetve erre törekvésről szóló írásokat. Sütésről, főzésről csak minden szökőévben egyszer esik szó... Mindig tanulok valami újat, és azt szívesen megosztom itt. Követő-gyűjtést nem rendezek, lájkolj, ha tényleg tetszik.

Follow Me on Pinterest

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...