Így jártam ezúttal is, most Március 15-vel.
Kiskoromban vissza-visszatérő problémám volt, hogy miért tolta ennyire Petőfi ezt a két fogalmat, annyi fontosabbat tudnék mondani a szabadságnál, meg a szerelemnél, pl. az alvás (amióta gyerekeim vannak, ez került a ranglista örökös első helyére) meg az evés. Aztán ahogy egyre többször használtam gondolkodásra a fejemet, meggyőződtem róla, hogy bár az oxigén alap, szabadság meg szerelem nélkül lehet élni, de kevéssé érdemes. Az évek során arról is meggyőződhettem, hogy a szabadság nem feltétlenül a bilincs meg a börtön hiányát jelenti, szerintem Sándor is erre gondolhatott. Mert azt ugye minden iskolában tanítják, hogy mit akart mondani a költő. És itt bizony elég kicsi a bebukás esélye, lévén holt költőktől nehéz kérdezni, élőkkel történő interjúknál meg sokkal okosabbnak kell tűnni.
Az oviban természetesen erre is készültek, a szokásos elképesztően szép dekoráció fogadott, még plusz kokárdák is ki voltak téve a feledékeny szülők számára. Kamilla természetesen már 2 nappal előtte kikészítette ünnepi gúnyáját, szerencse, hogy a korona és a napszemüveg otthon maradt, bár barátaim szerint semmi akadálya nem lett volna, hogy ezzel pimpelje az outfitjét. Megjegyzem, engem sem zavart volna, szeretem a kreatív választásait.
Íme az ünnepi képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólásodat ellenőrzés előzi meg:)