CSALÓKA ÁTMENETEK

Megfigyeltem, hogy majdnem olyan jó vagyok már az idióta bejegyzéscímek kitalálásában, mint aki a 80-as évek mozifilmjeinek magyar elferdítésein nőtt fel, ja, bocs, akkor már tudom, miért.
Szóval többször szóba került már, hogy fonalfestés témában a leginkább a hosszú átmenetes fonalak, ill. azok előállítása érdekel. Ez egy elég sokrétű dolog, kezdve azon, hogy a színátmeneteseknél főleg nem mindegy,  milyen hosszúságú az átmenetes fonal: az egyszínűeknél is idegesítő, ha elfogy, de az átmeneteseknél az is baj, ha túl sok a fonal az adott projekthez, mert nem jön ki rendesen a teljes szépsége.
Leegyszerűsítve, színátmenetes fonal lehet egyszínű (itt ugyanannak a színnek az árnyalatai haladnak végig a fonal hosszúságában, egyre halványulva/erősödve), vagy többszínű (2-5 szín is lehet akár), ennél az átmenet akkor a legszebb, ha egymásba folynak a színek, és jóóó hosszú ez a rész.
Azt gondolom a többszínűek esetében, hogy a mennyiség kiszámolásánál egyszerűbb, ha van olyan egyszínű fonalunk is, mint amilyen a színátmenetesünk valamelyik kezdő színe (attól függ, honnan nézzük, ahhoz képest kezdő vagy befejező szín), de vannak, akik ha maguknak festenek, szigorúan kiszámolják, egy adott projektben hány centinként váltakozzanak a színek, ez gyakorlatot és türelmet igényel (=nem nekem való).
Meg persze más a képe egy ugyanolyan színátmenetes fonalnak megkötve, vagy meghorgolva, sajnos megkötve pofásabbak, de ez csak addig lesz sajnos, amíg meg nem tanulok kötni.
Egyik kedvenc fonalfestőmről már írtam, ott van minden hivatkozás.
Most a "szegény ember színátmenetes fonalát" szeretném megmutatni, ami a várakozásokkal ellentétben nagyon szép lett, a fonal a múltkori festős szeánszon készült. Azért ez a neve, mert ez egy kicsit csalós: valódi színátmeneteset készíteni ennél sokkal nehezebb.
Egy külföldi kolléganőnek is van egy leírása erről a módszerről, magánvéleményem, hogy az ételfestékeket egyáltalán nem akarom fonalak festésére használni, vannak természetes növényi festékek (ezt még nem próbáltam, és furcsa módon nem is vonz egyelőre), és speciális, gyapjúhoz való festékek, én ezzel dolgozom.
Rövid leírás:
1. Feltekertem a fonalat (ez egy egyágú merinói gyapjúfonal volt) gombolyaggá a tekerőmmel (yarn winder)

2. Beáztattam ecetes (vagy citromsavas), enyhén mosószeres (gyapjúmosószer) meleg vízbe 1-2 órára, meg is nyomkodtam, hogy jól átitassa a víz
3. Elkészítettem egy edényben a kívánt színű festékes vizet (ecetet teszek bele a fixáláshoz), kb. 5 literes a fazék, lényeg, hogy ellepje a gombolyagot.
4. 100 Celsius fok alatti hőmérsékleten tartva a vizet, 45 percen keresztül fixáltam a színt a fonalon, én többször meg is nyomkodtam, hogy a belsejébe is jusson festék, bár azt tudni kell, hogy amint a gyapjú érintkezik a festékkel, magába szívja, és onnan már nehezen jut beljebb, szóval inkább az elején nyomkodjuk, utána úgyis már csak fixálás miatt "főzzük".

5. Hagytam kihűlni a vízben, majd még mindig gombolyag formában, átöblítettem, kis gyapjúmosószeres vízzel átmostam, és kitettem száradni először gombolyag formájában, majd a motolla és a gombolyító segítségével megdolgozva motringként szárítottam tovább.

6. Amikor megszáradt, megint gombolyaggá tekertem, ekkor látszott először, hogy ebből lesz valami.

7. Meghorgoltam sapkának, de mivel rosszul számítottam ki a hosszúságot (fene se számolta), nem jött ki teljesen a sapkán az árnyalat változása, de kiszúrtam vele: a sapka virágot is kapott, na, az a legsötétebb része.
Zsuzsi barátnőmnek lett belőle vékony téli sapka születésnapjára, de a modell, mint mindig, Kamilla volt:

Fonalakról is van egy Pinterest gyűjteményem, abban is található sok festési módszer, lehet kísérletezni.